Az ügyfél tudatosíthatja, mire vágyik pontosan és a coach segítségével meghatározhatja a legfontosabb célt, amellyel kezdeni szeretne. A coaching ezen része segít abban is, hogy mérhető legyen ez a cél, azaz, honnan fogja tudni, érezni az ügyfél, hogy elérte a célt? A szimbólumok és szövegek a folyamat ezen fázisában is nagy segítségünkre lehetnek.
Természetesen az, hogy kitűztük a célt, nem jelenti azt, hogy nem érdemes néha letérni az útról, vagy kitérőt tenni, ha egy aktuális esemény felülírja az eredeti terveket. A cél keretet és irányt ad. Lehetőség és nem határ.
Egy másik fontos eleme a célmeghatározásnak, hogy ki kell mondjuk azokat a szavakat, amik gondolatként megjelennek. Nagyon izgalmas beszélgetéseink voltak középkorú ügyfelemmel, de minden alkalommal előfordult, hogy amikor elkezdett kimondani egy mondatot, rájött arra, hogy ahogyan megfogalmazza a fejében lévő gondolatokat, az úgy már nem igaz. Gyakori mondata volt, hogy „ez a fejemben jobban hangzott”. Érdekes monológokat hallgathattam meg, elkezdett egy mondatot, abbahagyta, leállította magát. Az én szerepem az volt, hogy türelmesen megvártam, amíg úgy meg tudja fogalmazni a mondanivalót, hogy elégedett legyen azzal, amit elmond.
A kimondott szavaknak ereje, súlya van. Néha szó szerint. Ezt juttatta eszembe az alábbi groteszk egyperces, Lackfi Jánostól:
"A menyasszony kilépett a templomból, szívszorítóan kavargott még körülötte az orgonaszó, fejében pingpongoztak a kórus dallamai és a pap kenetteljes szavai, annyi szép ígéret, annyi lehetőség, vajon ülnek-e majd nyárutón a filagóriában ráncos vénségek, ketten, májfoltos kéz a kézben? Vagy ez is tucatválással végződő tucatházasság lesz, az eleje csicsa, rongyrázás, a vége tányérdobálás, hisztéria, karikás gyerekszemek? Most zúdult nyakába a több kiló rizs, ha kifésüli a haját, meglesz holnapra a köret. Újdonsült férje odasúgja neki, hogy az alsójába is jutott, este meg kéne majd keresni. Pff, ezt a sikamlós bunkóságot meghagyhatta volna a drágalátos vőfélynek. Jó, ő sem hercegkisasszony, de pont most, ebben a pillanatban... Átsuhant a fején, hogy vannak ám nyugtalanító jelek, ez a rohadt legénybúcsú, amit akkora titokzatossággal vettek körül, prostik, mocsokrészegség, honnan tudható, hogy ez csak és kizárólag egy alkalomra szólt? Hiszen ma is látta, nem vak, milyen szemmel méregette a szemrevalóbb lányokat a saját esküvőjén! És a leheletén is érzik, hogy tütükével kezdte a napot! Mindez elillan vagy egyre fojtogatóbb hurokként szorul majd körülöttük? A menyasszony körbenézett: zabálnivalóan édes unokaöcsik, unokahúgok, pucér talpú kis csecsemők, kifogástalan sminkek, hajak, izgalom, csinos ruhák, csillogó retikülök, ráadásul a nővére kapta el a csokrot, bárcsak szegény... MARADJON MINDEN ÍGY! Gondolta szemét lehunyva, és ekkor zuhant rá a templom párkányáról az az omladozó kőszent.
Az idegenvezető mindig elmeséli ezt a sztorit, és szandálos lábával körberajzolja a járdán a helyet, ahol a holttest elterült."
Forrás: Minden napra egy sztori - Egypercesek egy évadra, Helikon Kiadó, 2021 https://www.libri.hu/konyv/lackfi_janos.minden-napra-egy-sztori.html
https://google.com
