Leichtman Ágnes

Az önismereti munka, mint csoda

Sokszor elhangzik csoportok előtt, hogy minél többet teszel bele, annál többet vehetsz ki belőle, azaz, ha engeded, hogy hasson rád a csoport, a szöveg, akkor magadnak és a csoportnak is nagy ajándékot adsz. Mezítláb jártam. Nem lábam lett piszkosabb; – az út lett tisztább.

Az irodalomterápiás női vezetői csoportra készülve találtam ezt a Fodor Ákos haikut, mely számomra most az önismereti munka szimbóluma. Sokszor elhangzik csoportok előtt, hogy minél többet teszel bele, annál többet vehetsz ki belőle, azaz, ha engeded, hogy hasson rád a csoport, a szöveg, akkor magadnak és a csoportnak is nagy ajándékot adsz.

Mezítláb jártam.
Nem lábam lett piszkosabb;
– az út lett tisztább.

Fodor Ákos: A CSODA, Zaj-szünet
2017, Fekete Sas Kiadó

irodalomterápiaönismeretmunkaszimbólum

További történeteim

Irodalomterápia és coaching

Mit jelent az irodalomterápia? És hogyan kapcsolódhat össze a coaching és az irodalomterápia? A coaching folyamat során nagyszerű eszköz lehet az irodalom, hiszen sokszor nehéz megfogalmazni, mit érzünk. "Mások nyelvén keresztül azonban visszakapjuk a nyelvünket. Fordulhatunk a vershez. Kinyithatjuk a könyvet. Valaki már járt odalent a mélyben és felhozta nekünk a szavakat."

Coaching célok meghatározása, tudatosítása

A coaching folyamat fontos része a célok meghatározása, tudatosítása. Sok esetben a munka oroszlánrésze ez a bizonyos célkeresés és célmeghatározás. Olyan a célállítás, mint egy térkép, vagy iránytű. E nélkül a tudatosság nélkül könnyen elsodorhatja a lendület a folyamatot és letérhet az útról a beszélgetés.

A női lét kérdései - Sheila Heti: Változások könyve

„Megpróbálok különféle jövőképeket elképzelni magamnak, olyanokat, amelyeknek a megvalósulását legjobban szeretném. Nem tudom, miért csinálom ezt, hiszen az összes olyan dologról, amit valaha el akartam érni, eddig mindig azonnal kiderült, hogy egészen más, mint amilyennek elképzeltem, amikor az enyém lett. […] az egyetlen boldogság, amiben valaha részem volt, a szándékaimtól független ért el hozzám. […] Az elképzelésünk arról, miről szól az életünk, vagy milyennek is kellene lennie, már azelőtt kialakul, hogy az életünkben egyáltalán lehetősége lenne kibontakozni. Mennyi bontatlan csomagolású időt töltünk azzal, hogy igyekszünk az előttünk tátongó űrt pontosan a reményeink szerint betölteni!”